Vass Lajos és a Páva-mozgalom

Bár hihetetlenül sokoldalú zeneszerző, karnagy és nem utolsó sorban nagyszerű ember volt Vass Lajos. Nevének hallatán, mégis mindenkinek a különleges és hasznos tevékenység jut eszébe, amellyel – a határokon átívelő, máig tartó mozgalmat indította el Lengyelfi Miklós szerkesztővel együtt; a „Röpülj Páva Körök” létrehozása.

Ki ne emlékezne arra a szívet melengető emlékre, amikor Vass Lajos ott áll a színpadon és megénekelteti a közönséget. Ma, 37 év távlatából is látjuk őt, s halljuk is, amikor egy-egy rendezvény végeztével együtt énekelünk.

A népdalkultusz Kodály halála után, teljesen elcsendesedett. Vass Lajos volt, aki újra fölismerte, hogy ennek a lángnak nem szabad kialudnia. Ő maga is részt vett a gyűjtőmunkában, de ami a legnagyobb teljesítmény volt, hogy érdekeltté tette az embereket abban, hogy ami az övék, ami a magyar kultúra része, azt becsüljék meg és szeressék.

A KÓTA megyei népzenei szekcióinak létrehozásában is döntő szerepe volt. Figyelemmel kísérte működésüket, kijárt a rendezvényekre, ahol szakmai tanáccsal látta el a csoportvezetőket.

Egy pontos rendszert épített fel, amellyel megindult a nemes versengés, mind a szólisták, mind a csoportok között. És egyáltalán, hogy csoportokról beszélhetünk, hogy megindult egy-egy zenei dialektusnak a megismerése, terjesztése, az mind, mind Vass Lajosnak köszönhető. Gondoljunk bele, milyen nagy esemény volt az, hogy pl. Decs vagy Kartal megjelent gyönyörű szép dalaival, a hasonlóan értékes ruháikban, amelyek addig egy-egy ládafiában porosodtak, jobb esetben egy múzeumban lógtak, a hozzátartozó lélek nélkül.

Az összetartozás élményét is felfedezhették az éneklők. Mindenki igyekezett, a megmérettetéseknél minél jobb teljesítményt nyújtani. És mindez ma is így van. Szép lassan, határainkon túlra is átterjedt a Páva-mozgalom. Ma, amikor a szakember eljut a Felvidékre, Erdélybe vagy pl. a Délvidékre, örömmel látja, hogy az elhintett mag ott is jó földbe került, a népdal ott is újjáéledt, s éli hagyománymentő és továbbvivő szerepét. Elidegenülő világunkban micsoda értéket jelent ez.

Mindez annak is köszönhető, hogy ebben a Páva-mozgalommal fémjelzett időben, e nagyszerű ember a jövő reményeivel is törődött, felismerve azt a fontos feladatot, hogy a gyermekek nélkül, nem lehet a magyar népdalokat fenntartani, továbbvinni. Vass Lajos sokat fáradozott azért, hogy a gyermekek megfelelő zenei nevelésben részesüljenek. Mese a kiskakas gyémánt félkrajcárjáról címmel gyermekoperát írt, Mese az esztendőről pedig egy gyermek-oratóriumot. Furulyaiskolát is összeállított az iskolások számára. Mindez persze, a népdalos gyökerekből táplálkozott. A gyerekek bevonásának a fontosságát látva, hirdette meg 1971-től, a három éven keresztül tartó, „Nótafaiskola” című rádióműsort, amelynek célja: „…a gyerekek népdalkincsének bővítése, az együtténeklés, játszás örömének megismer-tetése. Az adásokon keresztül nagy családot, sőt tábort szeretnénk kialakítani - írta -. Ennek nyilvántartott tagja lesz minden gyermek, aki majd helyes megfejtést küld be, bizonyos számú népdalt ismer stb. De legértékesebb tagjai azok lesznek, akik maguk is jegyeztek le dalt népdalénekeseinktől.” Hihetetlen és felbecsülhetetlen érdeme, értéke és sikere volt ennek a mozgalomnak. A tömérdek gyönyörű népdal megtanításán kívül kontaktusok, barátságok alakultak ki. Megindult az érdeklődés egymás munkája iránt. Miként a felnőttek pávaköri mozgalmában, pezsgésnek indult a népzenei élet a gyermekek, iskolások körében is. A nebulók egymás között is leveleztek. Vass Lajosnak a mindenre odafigyelő törődése, igényessége, sokoldalúsága, e munkájában is jelen volt. Mindenre volt ideje, ellenőrizte a lejegyzéseket, bíztatta a gyermekeket, a pedagógusokat, kijárt a helyszínre, mert a rádió számos vidéki felvételt készített, miként a felnőttek csoportjával is tette ugyanezt. A Páva-mozgalomban és más alkalommal úgyszintén, remek szellemességgel látta el a műsorközlő szerepét, valamint a népzenei összejövetelek alkalmával a továbbképzés, fejlődés, egyszóval a legjobb értelemben vett zenei nevelés feladatát.

Vass Lajos nélkül a Páva-mozgalom sosem lett volna elképzelhető. Ő az, aki a közönség megénekeltetésével indította el újra útjára, a lélekkel telt népzenei életet.

Sajnos, munkássága ma még mindig nem eléggé ismert, műveinek színes és széles palettája felfedezésre vár. A polihisztor, a zeneszerző, zenepedagógus, a karnagy, a népdalgyűjtő és nem utolsó sorban a minden időben helytálló EMBER, Vass Lajos, feltétlenül megérdemli, hogy halála után is méltóképpen emlékezzünk rá.

”Kérdezzétek, most már tudom, / Nem mehettem másik úton,

A sorsomat dalba írták, / Mezők fölött a pacsirták.”

(Csontos Vilmos – Vass Lajos: Hűség, vegyeskari mű)

Nyomtatás

Ablak bezárása