Marek József



Marek József neve a földgolyó minden kontinensén ismert. Bölcsészdoktor, állatorvosprofesszor, az állatorvosi belgyógyászat és klinikai diagnosztika alapítója, nemzetközi iskolateremtője, a Magyar Felsőház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és tb. tagja, az MTA III. Osztály (matematika-természettudomány) elnöke, a második világháborút követően a Biológiai és Agrártudományok Osztályának elnöke, az Agrártudományok Osztályának alapítója, haláláig elnöke.

Marek József 1868. március 19-én született Vágszerdahelyen, Nyitra megyében, egyszerű földműves családból. Nagyszombatban tett érettségi vizsgát 1888-ban „színjeles” eredménnyel. 1892. november 5-én kapott állatorvosi oklevelet, „kitűnő” jelzéssel. Ösztöndíjjal került a Berni Egyetem Filozófiai Karára, ahol 1898-ban „summa cum laude” minősítéssel bölcsészdoktorrá avatták. Ezt követően beiratkozott a bécsi egyetem orvos karára, ahol - rendkívüli hallgatói minőségben – belklinikai diagnosztikát hallgatott. A Budapesti Állatorvosi Főiskolára 1901-ben nevezték ki ny.r. tanárrá és megbízták a belklinika vezetésével.

Itt bontakozhattak ki közel négy évtizeden át mindazok a képességek, melyeket génjeiben hordozott, melyek termékei túllépték a határokat, és meghódították a világot. E hódítás fegyverei: a nagy tudás, a munka szeretete, a puritán keresztény erkölcsi világszemlélet, az etikus példamutatás és a személyéből sugárzó szeretet voltak. Azt a belső tüzet, amely őt szakadatlan munkára tette képessé, a munkatársaira és tanítványaira is igyekezett átvinni. A világhírű tudós kiváló pedagógus volt. Személyiségét illetően a keresztény szellemet szívében hordta, de cselekedeteiben valósította meg.

Tudományos előrehaladásának alapja a kiváló megfigyelő-, analizáló-, szintetizáló és következtető képessége volt, amely egyedülálló precizitással és intuícióval párosult. A sokrétű munkásságából, a világon elsőként megállapított eredményei közül is kiemelendő: a csirkék neurolymphomatósisának felismerése (a későbbi „Marek-betegség”), mellyel a kísérletes onkológia nemzetközi úttörőjévé vált, és örökre beírta nevét az orvostudomány történetébe is. A világon elsőként bontotta fel oktani tényezőkre a lovak u.n. „kólikás betegségeit”, elsőként tárta fel a légzési zörejek és a kopogtatási hangok fizikai feltételeit, két kötetes német nyelvű monográfiában tette közkinccsé munkatársaival az angolkór oktanát, biokémiai folyamatait és kórfejlődését. A májmételykór ellen csodás gyógyszert nyújtott, mellyel az állattenyésztés két évszázados csapását szüntette meg.

Kutatási eredményeinek nagy részét a német nyelvű belgyógyászatának sorban megjelenő, újabb kiadásaiba dolgozta be. Nincs a tudományterületen még egy olyan, magyar szerzőktől való tudományos mű, amely idegen nyelven annyi kiadást ért volna meg, s amelyet minden világnyelvre lefordítottak volna. Hutyra Ferenccel írt: „Spezielle Pathologie und Theraphie der Haustierre” könyv 11 német, 2 angol, 3 amerikai-angol, 2 spanyol, 4 orosz nyelvű kiadáson kívül, megjelent még szerb, olasz, lengyel, török és kínai nyelven is. Német nyelvű klinikai diagnosztikai könyvét négy alkalommal adták ki.

Tudományos teljesítményének elismerését jelzi a „Ferenc József rend” tisztikeresztje, a „Magyar Érdemkereszt”, a „Polgári Hadi Érdemkereszt” elnyerése mellett az is, hogy az elsők között kapta meg a „Kossuth-díj” aranykoszorúját (1949). Hat egyetem fogadta honoris causa doktorává, hét külföldi szakmai tudományos testületnek, intézménynek volt tiszteletbeli tagja.

Életét mégsem az tette gazdaggá, amit kapott, hanem az, amit adott. Szavaival élve: „Örömet és megnyugvást jelent az a tudat, hogy nem éltem hiába, hanem a Gondviselés rendelkezése folytán… részt vehettem szeretett hazánk érdekének előmozdításában”. A magyar nemzet nagy fia 1952. szeptember 7-én hunyt el. Halála után az Alma Mater szomszédságában utcát neveztek el róla.



Kovács Ferenc

professor emeritus, az MTA rendes tagja





   

Nyomtatás
 
Ablak bezárása