A
magyar népmesék varázslatos világában
otthonosan mozgó, és értékeket továbbadni
képes egyéniség Kóka Rozália.
Évtizedek óta lenyűgözi meséivel a
gyermekeket, maradandó élményt ad a felnőtteknek
legkülönbözőbb helyszínen, közösségekben.
Bejárta az egész „magyar glóbuszt”, a mai
határokon belüli települések százait,
Felvidéket, Erdélyt, Bácska-Bánát
és Vajdaság nehéz sorsú magyar falvait,
eljutott a Kanadába szaladt, tengeren túl élő
bukovinai magyarokhoz. Lelki táplálékot vitt
óvodákba, iskolákba, gyógyulásra
vágyóknak az elmegyógyintézetbe, kultúrát
éhezőknek a művelődési házakba. Kóka
Rozáliát szeretettel fogadták aranyozott
színházakban, nehéz szagú kocsmákban,
és lenyűgözte a köréje sereglőket bárhol,
bármikor, ha mesélni, énekelni kezdett akár
erdei tisztásokon búcsúkon, autóbuszon,
vonaton, templomban, fővárosban, akár az Isten háta
mögötti apró falvakban. Mesélt vidám
és boldog embereknek, árváknak és
megalázott vendégmunkásoknak, vagy háborútól
űzött hazátlanná vált magyaroknak,
árvíztől elárvultnak, idegenbe szakadt
társainknak. Fiatalon a népművészet mestere
lett, és ma is egy magasabb fokon, mert számára
a mese, dal, betlehemezés, a hagyomány mind a
művészetet szolgálta. Előadó művészete
nemes, egyszerű, tiszta, egyedi. Fiatalon tudatosította, hogy
az igazi előadáshoz nem elég csak a tehetség,
hanem művészetet belülről értő, annak világában
otthonosan tájékozott emberre van szükség.
A nemes célért sokat dolgozott, fáradozott,
tanult.
A változatos
életpálya kezdetén már tudatosította
magában, hogy nem kell takargatni a bukovinai gyökereket,
hanem büszkén vállalható a művészi
értékekben, emberi tartásban példamutató
közösség műveltsége a maga teljességében.
Gyűjtötte a meséket és a mondákat,
szólásokat, látomásokat, igaztörténeteket
a hagyomány megannyi ágát. Felkereste a
szétszórtságban élő bukovinaiakat és
„világtalálkozóra” invitálta őket.
A
különleges szervezőkészséggel megáldott
Kóka Rozália másokban is tudatosította a
székely kultúra, műveltség értékeit,
megszervezte Érden a Bukovinai Székely Népdalkört.
Hamar felfedezte, mi az, ami különleges, ami egyedi, amivel
magukra tudja vonni az egész ország figyelmét.
Ez a csobánolás. Évről évre
megszervezte, hogy minél több helyen játszhassanak,
minél szélesebb körben váljon ismertté.
Nem tudom, valaki számon tartotta-e, hányszor került
előadásra a csobánolás, de talán nem
túlzás, ha milliós nézettségről
szólok. Sokan láthatták a TV közvetítést,
de sokkal maradandóbb élményt adott a személyes
részvétel. Nem véletlen, hogy az Országházba
is elvihették az emberiséghez szóló
karácsonyi üzenetet, példázva a hagyomány
erejét. Munkájával az európai kulturális
örökség részévé tette a
bukovinai székelyek hagyományát.
Az együttes
szereplése ébresztette fel az igényt, hogy
hanglemezen, kazettán könyvek révén
jutassák vissza minél több emberhez a már-már
elfelejtett tudást. Évről évre egyre több
kiadvánnyal gazdagította a székely népmesék,
népdalok iránt érdeklődőket. Ráérzett
arra, hogy nem csak a veretes mesék iránt van
érdeklődése, hanem az életből vett igaz
történeteknek humora, az emberi botlások igényes
szintű megfogalmazása és előadása új
élményt ad. Egy asszony két vétkecskéje
című kötet emiatt lett híres, és jelent
meg ismételten, aratott sikert újból és
újból Kóka Rozália előadásában.
Stílusával példát mutatott a szép
beszéd megőrzésére. Ő, akit gyerekkorában
megszégyenítettek a székely tájszólás
miatt, mostanra visszacsempészte beszédünkbe a
székelyes mondatszerkezetet, megbecsülést szerzett
a dialektusban előadott meséknek. Gyűjteményei,
kötetei – eddig 13 könyve jelent meg - kiváló
példatárként gazdagítják az
előadható, bemutatható magyar mesetárat. Divat
lett Kóka Rozália egyszerű, természetes, mégis
székelyes ízű stílusában mesét
mondani. Ráadásul a mesemondók és
énekesek egész csapatát nevelte, vitte közel
a színpadhoz a hagyományátadás
élményével. Gyakorlatból tudja, hogy
kicsinyek és idősebbek szívéhez milyen
narratívum áll közel. Megérzi a köréje
sereglők igényét, és előadásait
aszerint módosítja, amivel az adott helyen közelebb
kerülhet a hallgatósághoz, akár a
Bukovinából menekülés történését
adja elő, akár a moldvai csángókról
szól, vagy az égi látomásokat mondja el.
Példamutató lelkesedéssel, eltökéltséggel,
fáradtsággal nem törődve találkozókat
szervezett népdalköröknek, mesemondóknak,
bukovinaiaknak, és elhivatottságával hitet tett
a hagyomány örök értéke mellett.
A
magyar örökség igazi elhivatott képviselője
és továbbéltetője Kóka Rozália,
méltán ítélhető meg részére
ez a kitüntető cím.
Kríza Idikó