FŰVÉSZKERT (ELTE Botanikus kertje) ÉS DOLGOZÓI

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt ünneplő Közönség!

Bizton állítható, hogy az a nemzet gazdag, amelynek számos jeles öröksége van! Az ilyeneket azonban fel kell ismerni, deklarálni és megőrizni illik. Ezek közül most egy olyan alkotás dicséretére gyűltünk össze, amelyet az ember hozott létre, létezési feltételeit is sokban befolyásolja, ám mégis a tőle függetlenül meglévő természeti törvények hatálya alatt áll.

Az 1771-ben, Nagyszombatban alapított botanikus kert, sok költözködés után 1849-től működik jelenlegi helyén. Értéke számos, ebben a méltatásban azonban csak néhányat lehetett kiválasztani.
Mindenekelőtt a legjelentősebbekről, a 3 és fél hektár szabad földön, és a 2000 m² alapterületű, műemléki, illetve építészeti értékű üvegházakban őrzött élő növénygyűjteményekről szólok. Ezekben összesen 5000 féle, dendrológiai faj, orchidea és bromélia, kontyvirág, kaktusz és pálmaféleség, valamint a Kárpát-medence nevezetes növényei láthatók. Az 1960. évi védetté nyilvánítás, a korai példája annak az akkor még nem általános felismerésnek, hogy, a természet érettünk, a mi hasznunkra és gyönyörünkre való, ezért annak minden eleme óvásra, gondozásra szorul, függetlenül létrejötte körülményeitől. E gondolat szellemében, a kert ma nem csak menedéke sok kipusztulóban lévő növényritkaságnak, de több mint félszáz, Magyarországon veszélyeztetett növényfaj megőrzésében, mesterséges elszaporításában is részt vesz.

A Füvészkert ma nemzetközileg is elismert tudományos műhely, a sokszínű oktatás, természetvédelmi nevelés színhelye. Ám nem csak tudományos, hanem kulturális értéket is hordoz, hiszen Molnár Ferenc világszerte ismert ifjúsági regényében, a „Pál utcai fiúk” történetében fontos szerepet kapott, a „vörös ingesek” tanyájaként. Talán az író is felismerte, hogy ezek a kertek nem csupán néhány növényszerető ember vizsgálódásának színhelyei, de sokaknak élményt, pihenést, szépséget nyújtó terei is. Ez még fontosabb napjainkban, a főváros egyik legsűrűbben lakott, s talán legszegényebb kerületében sokaknak, a gyermeküket sétáltató szülőknek, a kerthez közeli nyugdíjas otthon lakóinak, s mindenkinek, aki oda látogat.

Befejezésként illesse megemlékezés és köszönet a kert minden dolgozóját! A már nem élő, vagy nyugalomban lévő egykori munkatársak is jelentősen hozzájárultak a túléléshez, a ma tevékenykedők pedig a zálogai a fennmaradásnak. Az első, az alapító igazgató Winterl Jakab, az Orvosi Kar vegytan és botanika professzora volt, utóda a polihisztor Kitaibel Pál lett. Majd Haberle Károly, Sadler József, és Linzbauer Ferenc gazdagítja a kertet, akinek igazgatósága idején épül fel a Pálmaház. A Kert 19. század végi virágkorának igazgatója Jurányi Lajos. Az első világháború utáni fellendülés Tuzson János professzor nevéhez fűződik. A II. Világháborút követő újjászületés Soó Rezső professzor és a ma is tevékenykedő Dr. Simon Tibor emeritus professzor érdeme, valamint Schneider József kertészeti főfelügyelőnek és Kaposvári Ferenc főkertésznek köszönhető, akik a 20. század viharos éveiben 50 ill. 60 éven keresztül tevékenykedtek. A közelmúlt évtizedek nehéz korszakában a még élő korábbi igazgatók, Dr. Priszter Szaniszló 1964 és 1981, Dr. Isépy István 1981 és 2005 között őrizték és fejlesztették a kertet, munkatársukkal, a 2005. áprilisától kinevezett jelenlegi igazgatóval, Dr. Orlóci Lászlóval együtt.

Minden ma is tevékenykedő munkatárs számára, az időnként hiányzó erőforrásokat legalább lélekben, pótolja a kitüntető elismerés!