Laudáció Tardy Jánosról

„Tardy János úgy politikus, hogy államférfi. Igazi közéleti ember: ha valamiben értéket lát, ott aktívan segít is értéket teremteni. Nem hivatalnokként működik – túl a hivatali kötelességen szívügyeként kezeli a feladatait.”

Így jellemezte nemrég Tardy Jánost egy régi munkatársa, amikor megtudta, hogy Magyar Örökség díjat kap munkássága. Aligha kaphat komolyabb elismerést bárki is, aki a közigazgatás egy ágazatának vezetőjeként 12 évet szolgál!

Tardy János tudós, sokoldalú szülők gondosan és szeretettel nevelt fia. Már egyetemistaként kitűnik díjnyertes kutatásaival. A fiatal kartográfus hamar doktorál, összesen öt diplomát, később PhD fokozatot szerez. 1978-tól dolgozik a természetvédelemben, ahol az első 12 évben a köztisztviselői feladatok mellett a kutatást fel nem adva járja végig a ranglétrát. 1990 decemberétől újabb 12 éven át – a döntő esztendőkben – helyettes államtitkár, a természetvédelmi hivatal elnöke, kormányzati főtisztviselő.

A természetvédelem vezetőjeként Tardy egy nagy múltú, de nehéz helyzetben lévő ágazatot vett át. 1990-ben, a rendszerváltás folyamatában, szétvált a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. A szétválás a természetvédelem hatékony képviselete nélkül ment végbe, mert az önálló nemzeti park és természetvédelmi igazgatóságokat, a Természetvédelmi Hivatal létrehozása után, csak 90 decemberében ill. 91 januárjában alakították ki. A természetvédelemnek alig voltak intézményei, állománya, infrastruktúrája, nem voltak eszközei, jogosítványai, mélyponton volt a nemzetközi megítélése. Az IUCN 1991-ben a meglévő 4 magyar nemzeti parkot három fokozattal visszaminősítette tájvédelmi körzetté (5-ös kategória), mert „ellenőrzései” során megállapította olyan tevékenységek meglétét a NP-okban, amelyek kizárják a 2-es kategóriába tartozást.

Kifosztott ágazatában, amelynek működési lehetősége is alig volt, Tardy átgondolt, szívós munkához lát. 12 éven át fáradhatatlanul kutat, publikál, szervez, oktat, népszerűsít, intenzív és igen sikeres természetvédelmi diplomáciai és jogalkotási tevékenységet folytat. Sikerült egy olyan hatékony döntésbefolyásolási hálózatot kiépíteni, amely még T. J. működése után is, 2004-ig ellen tudott állni mindenféle átszervezésnek, összevonásnak, leépítésnek, jogkörelvonásnak. Mindez természetesen – már az egészség rovására menő – hajnaltól késő estig tartó munkával, mindenre odafigyelő lelkes szervezettel és vezetőtársakkal volt lehetséges.

Tardy elsőként ismeri fel az ökológiai, geológiai kutatások és a gyakorlati természetvédelmi munka közötti állandó, intenzív kapcsolat fontosságát, valósággal hidat ver a szakemberek között. Támogatja a biomonitorozást, tudományos leltárt készítve véteti számba az ország és a pannon régió természeti értékeit és tájaink kulturális kincseit. A terepbotanikai, zoológiai, ökológiai alapkutatás éltetője volt ez a kutatási feladat a 90-es években, amely élénk kapcsolatot tartott fenn a Tudományos Akadémia, az egyetemek és a természetvédelem szervezete között. Erre a szilárd tudományos alapra és kapcsolatrendszerre támaszkodik majd az országos természetvédelmi stratégiai tervezés, az azt követő védetté nyilvánítások, az újabb és újabb nemzeti parkok kialakítása.

Tardy lépésről lépésre építi fel az Országgyűléssel együttműködésben a magyar természetvédelmi politikát. Évek munkájával épül egymásra nemzeti természetvédelmi politika, terv, stratégia és cselekvési program, melyeket a parlament rendre nagy többséggel, a pártok egyetértésével fogad el. Tardy együttműködésre törekszik a társtárcákkal, mert az aktív védelem és a holisztikus megközelítés elvét képviseli. Nem marad saját hivatalának szorosan értelmezett kereti között, mindenkit igyekszik megnyerni a természetvédelem ügyének. Több mint 30 jogszabályban érvényesíti a természetvédelem szempontjait, támogatja az agrár-környezetvédelmi programot, a kulturális örökség védelmét. Ma divatos kifejezéssel úgy mondhatnók: megvalósítja a természetvédelem szempontjainak horizontális érvényesítését a kormányban.

Tardy keze alatt hamarosan kialakul a magyar természetvédelem önálló szervezete. A Természetvédelmi Hivatal kiváló szakembereket foglalkoztató, megkerülhetetlen intézmény lett már a 90-es évek közepére. Megháromszorozódik és köztisztviselői státuszba kerül az apparátus. Tardy ellátja az igazgatóságokat szakemberekkel, nemzetközi kapcsolatokkal csakúgy, mint épületekkel, eszközökkel és jogosítványokkal. A parkokban tájházakat, kutatóházakat, oktatóközpontokat építtet, s ennek során kastélyokat s a népi építészet gyöngyszemeit menti meg, állíttatja helyre.

Egyedülállóan kiterjedt természetvédelmi diplomáciai és kapcsolatépítési munka kezdődött a környező országokban, s ebből születtek a magyar-osztrák, magyar-szlovák, magyar-román, magyar-jugoszláv (később szerb, horvát és szlovén) együttműködési szerződések. E téren mindenütt az utódállamokban élő magyar szakemberek és magyar lakta térségek segítése is cél volt közös projektekkel és határon átnyúló védett területek kialakításával. Sorozatban jöttek létre a nemzeti parkok olyan határmenti térségekben is, ahol – pl. a Nyugat-Dunántúlon, a Balatonnál vagy az újabb vízierőművel fenyegetett Drávánál – korábban ez el sem volt képzelhető: 1994 – Fertő-Hanság NP (Wranitzky és Boros avatták a trianoni határon kifeszített nemzeti színű szalagok átvágásával, 1996 – Duna-Dráva NP, 1997 – Körös-Maros NP, Balatonfelvidéki NP, Duna-Ipoly NP, Őrségi NP 2002. 2002-re hazánkban 19 Ramsar-terület és 5 UNESCO rezervátum van, 3 parkunk a Világörökség része. Nem véletlen, hogy hazánkba települ először ECNC regionális iroda. A hivatal teljesíti az EU direktívákban lefektetett kötelezettségeket is, így kiépíti a Natura 2000 hálózatot, ugyanakkor a csatlakozás során értékén ismerteti el Brüsszelben Európa-szerte páratlan természeti hozományunkat.

Folyamatosan támogatja a természetvédő civil szervezeteket, és nagy gondot fordít arra, hogy hazánk természeti értékeit a nagyközönség számára hozzáférhetővé tegye. Minden nemzeti park színvonalas látogatóközpontot kap, és számtalan kiadvány, film, rendezvény segít eligazodnunk és gyönyörködnünk. Az egész országban épült több milliárd Ft-ba kerülő létesítmény-sorozat mellett kialakítottak az Igazgatóságok mintegy 200 infrastruktúrával és információs táblákkal ellátott tanösvényt, s kb. 15-20 barlangi séta és ismertető utat. A parkok köré honismereti, természetvédelmi, turisztikai, gazdálkodási oktatást, továbbképzést szervez.

„Kevesen tettek volna ennyit a természetvédelemért” mondta róla egy tudós barát és munkatárs. Valóban, Tardy János habozás nélkül újra meg újra kockára tette pozíció-ját természeti örökségünk védelmében, s pártállásra tekintet nélkül ismételten bátran kiállt akár saját feletteseivel szemben is, ha nem volt más választása. Ha kell, tud türelmes lenni, nem kapkod, fokozatosan építi a modern természetvédelmet - de az elért eredményekből, a védettség szintjéből nem engedhet. Márpedig eredmény van: nagyságrendekkel növekszik a finanszírozás, s ennek eredményeképp a védett értékek száma, a védett területek nagysága. Az ország területének több mint 10%-a védettséget kap, 300000 ha kerül állami tulajdonba, ennek jelentős része Nemzeti Parkok kezelésébe.

Tardy János 12 évig vezethette a magyar természetvédelmet. Egymást gyorsan váltó miniszterek és kormányok mellett hivatalát a stabilitás, fejlődés, kollegialitás jellemzi. Széles műveltsége, magyarsága, gondosan fejlesztett emberi és szakmai kapcsolatrendszere, áldozatos emberi helytállása, humanizmusa nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar természetvédelem az ezredfordulóra hazánkban elismert és tisztelt ágazattá vált, de a konzervációbiológia nemzetközi porondján is fényesen megállta a helyét. Egy olyan időszakban, amikor a közösségi tulajdonban lévő értékeket az ágazatok felelősei rendre eladták, a rendszerváltozás, privatizáció, kárpótlás forgatagában, Tardy János természeti kincseinkből, magyar örökségünkből az ország legnagyobb értékű, - számomra - legszebb vagyonát halmozta fel, védte meg, és mutatta fel a magunk és a külföld számára.