Piaristák

A Piarista, vagyis a Kegyes Tanító rend /Ordo Scholarum Piarum/ alapítója Kalazanci Szent József /1556-1648/ 1597-ben életre hívta azt az ingyenesen oktató szerzetesi közösséget, amelynek római iskolái rövidesen olyan tekintélyt vívtak ki, hogy V. Pál pápa 1617-ben kongregációvá, XV. Gergely pápa 1621-ben ünnepélyesen fogadalmas szerzetesrenddé nyilvánította. Hírük csakhamar mindenütt vonzóvá vált Európában, hiszen a szegény gyermekek ingyenes oktatását hirdették és valósították meg. Hamarosan iskoláik nyíltak spanyol, lengyel és német területeken, a 18. századtól pedig bajor földön és Svájcban is sorra települtek piarista iskolák. Titkuk nem csak az ingyenességben, hanem a korszerű élethez igazodó teljes oktatásban rejlett, egyaránt oktattak műveltségi /humán/ tárgyakat és az élet valóságára felkészítő reál tárgyakat. Mindenütt, egész Európában az anyanyelvű oktatás került a módszerük középpontjába. Fontos kiemelni, hogy nem csak a katolikusok, hanem más keresztény hitet vallók is bebocsátást kaptak iskoláikban. A rend a 20. században eljutott az amerikai kontinensre, Afrikába de még a Fülöp szigetekre is.

A történeti Magyarországra lengyel földről, 1642-ben a szepességi Podolinba került a rend, az itt alapított iskolából indult ki a magyarországi terjeszkedés: 1666-ban Privigyen, 1673-ban Breznóbányán, 1685-ben a Pozsony melletti Szentgyörgyön alapítottak alsós iskolát és gimnáziumot. 1721-ben létrejött az önálló magyar piarista tartomány. Ettől az időtől kezdve nagy jelentőségű piarista gimnáziumok létesültek, ahol mindig az adott kor tudományosságának megfelelő ismeretekre oktattak, nagy gondot fektettek a matematikára, filozófiára, a magyar történelemre és a magyar irodalomra. Egyes tárgyakat a pesti piarista iskolában tanítottak először magyar nyelven. Az 1800-as években több, addig rosszul működő királyi iskolát vetek át.

A trianoni békekötés előtt a magyarországi piarista tartomány 24 iskolában működött, 1920 után csak tíz maradt a megcsonkított magyar állam területén. Az utódállamokhoz kerülteknek szomorú sorsa lett: a felvidéki kilenc közül csak kettőt működtetett tovább a szlovák piarista tartomány, míg Erdélyben, az 1925-ben megalakult romániai Piarista Rendtartomány anyagi erejéből csak két gimnázium működtetésére volt lehetőség. Nagybecskereken a délszláv hatóságok alakították át állami iskolává, de a bezárt felvidéki és erdélyi piarista gimnáziumok is az adott állam világi iskolarendszerébe épültek be.

A magyar piarista tartomány a két világháború között újabb virágkorát élte: Schütz Antal teológus, Balanyi György történész, Sík Sándor költő a magyar szellemi élet csúcsát jelképezte, a magyar tartomány igazi elismertségét azonban Tomek Vince tartományfőnöknek a rend generálisává való választása jelentette 1947-ben. A nagy megpróbáltatás csak ezután következett: 1948-ban államosították a magyar, 1949-1950-ben a felvidéki és az erdélyi piarista iskolákat, 1950-ben öt magyar piarista rendház tagjait deportálták, kényszer lakhelyre utasították. A megalázásokat nem enyhítette az sem, hogy 1950-ben az állam és az egyház megegyezésében két gimnázium működését engedélyezték /Budapesten és Kecskeméten/ a Piarista Rendnek.

A Rend próbatételeinek csupán egyik állomása volt, hogy 237 fogadalmas atyából csak 90 maradhatott a rend keretei között, de az utánpótlást is szigorú korlátok közé szorították. 1956 után újabb csapások érték a rendet, sok atyát leparancsoltak a katedráról, többet börtönbe vetettek. A Rend mindezek ellenére töretlenül működött, kiemelkedő képességű embereket adott a hazai szellemi életnek. A Rend a rendszerváltoztatás után ismét talpra állt: négy gimnáziumot nyitott /Vác, Szeged, Nagykanizsa, Mosonmagyaróvár/, Gödön szakiskolát, Sátoraljaújhelyen diákotthont, Veszprémben is tanítanak az érseki Padányi Biró Márton Gimnáziumban.

A piaristák példaértékűen valósították meg a magyar hazafias nevelést évszázadokon át, nevükhöz híven a szeretet szavával formálták diákjaik gondolati és érzelmi világát. Az iskolának meghatározó szerepe volt abban, hogy a fővárosi lakosság nyelvhasználatában a németet felváltotta a magyar. Jó példázza ezt a folyamatot a német anyanyelvű, tabáni születésű Semmelweis Ignác munkássága, aki – bár megőrizte a németségét – feljegyzéseit magyarul írta könyvei margójára.

A pesti iskola fennállásának 290 éve alatt számos olyan diákját bocsátotta tudományos pályára, akik a magyar történelem, kultúra, gazdaság területén kimagaslót alkottak a piarista iskolák máig élő jelmondatának szellemében: „Ad maius pietatis incrementum és a „Pietas et litterae” . Jeles történelmi egyéniségeink közül a piaristák neveltje volt: József nádor, Széchenyi István, Horváth Mihály, Klauzál Gábor, Mészáros Lázár, Wenckheim Béla, Khuen-Héderváry Károly, Teleki Pál, Tartsay Vilmos, Antall József. A neves egyházi személyek közül: Battyány Ignác, Haynald Lajos, Somogyi Károly. Az írók, művészek terjedelmes sorából: Katona József, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Vajda János, Lotz Károly, Zichy Mihály, Szerb Antal, Sík Sándor, Örkény István és Pilinszky János nevét emelhetjük ki. A tudósok között a két Nobel-díjasunk, az 1966-ban elhunyt kémikus-fizikus Hevesy György és az Amerikában élő kémikus-vegyész, Oláh György emlékezik büszkén a piarista Alma-Materre.

A Piarista Rend a magyar múlt és jelen szerves része, köszöntsük őket megtiszteltetésük pillanatában.

Nyomtatás

Ablak bezárása