Az Evangélium Színház és Udvaros Béla

1990 májusában, a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület közgyűlésén Udvaros Béla színházi rendező azzal a meglepő javaslattal állt elő, hogy az egyesület illessze munkájába egy-egy színházi előadás erkölcsi és – amennyire erejéből telik – anyagi támogatását. Az Egyesület akkori vezetői – Szentágothai János és ifj. Bartók Béla – lelkesen támogatták a tervet. Az újra egyházi kezelésbe került Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében így született meg az Evangélium Színház, s hosszú kecskeméti és békéscsabai évek után kezdetét vehette Udvaros Béla, hivatalos kötöttségektől mentes második élete. Mikor minden energiáját, tehetségét arra szentelhette, amelyre hite szerint rendeltetett.

Az első előadásra éppen 1990. október 26-án, a szomorú emlékű taxis blokád első napján került sor. Jelkép értékű, hogy Budapesten, azon a napon egyedül az Evangélium Színház játszott. Lessing Bölcs Náthánjának előadása program volt és hitvallás. Udvaros Béla színháza a káosz ellenében a rend, az erőszakkal szemben a művészet, a gyűlölet ellenében a szeretet mellett szavazott.

A nehéz kezdethez nem volt méltatlan a folytatás. Az Evangélium Színház a legnehezebb körülmények közt is hű maradt nevéhez. A művészi szó, egyáltalán a művészet erejében bízva mindig az „evangéliumot”, az „örömhírt” hirdette. Legfőbb célja, ars poeticája – ahogy Tamási Áron mondta –, „bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég”.

A református, az evangélikus és az unitárius egyház támogatása lehetővé tette, hogy az Evangélium Színház a mögöttünk hagyott tizenöt évben a modern magyar drámák egész sorát mutassa be. Németh Lászlótól eddig három darabot, Tamási Árontól szintén hármat, s ezek közül az egyik ősbemutató volt, Illyés Gyula két drámával, Márai Sándor, Herczeg Ferenc, Sík Sándor egy-egy drámával folytatta a sort. Ez utóbbinak István király című darabjával ünnepelte a színház a Millenniumot. A darabot azóta is műsoron tartják, több vidéki városba is ellátogattak vele, s 2003-ban a Székelyföldön arattak vele nagy sikert.

Az Evangélium Színház a teljes nemzet színházának tekinti magát, s üzenetét a nemzettest azon részeihez is igyekszik eljuttatni, amelyek kívül rekedtek az országhatárokon. A Színházat Brassóban éppúgy ismerik, mint Beregszászon, játszottak Királyhelmecen és Nagy-váradon, sőt az Apáczai Csere János megpróbáltatásairól írt Kovách Aladár darabot, A téli zsoltárt nemcsak Debrecenbe vitték el, hanem a nagy magyar tudós szülőfalujába, az erdélyi Apácára is.

Udvaros Béla nemcsak művészeti vezetője, Németh Antal örökségének szellemében rendezője az Evangélium Színháznak, hanem annál jóval több: lelke, összetartó ereje is. Sugárzó egyénisége olyan színészgárdát varázsolt köré, amelynek minden egyes tagja tudja és érzi, hogy művészi munkájával küldetést teljesít. Az első kormányváltozás után anyagilag válságos helyzetbe került a színház. Ez a lelkes csapat akkor, nehogy a folyamatosság, az értékmentés hagyománya megszakadjon, hajlandó volt gázsi nélkül játszani.

Az Evangélium Színház idén tölti be tizenötödik évét. Udvaros Béla és együttese Nyírő József A próféta című darabjával készül az ünnepi évfordulóra. Nemcsak örökségmentés ez az ősbemutató, hanem igazságtétel is. A székelység méltatlanul mellőzött írója előtti tisztelgés.